ÖT

Wedge kitárta a karját, és nyújtózott egyet. A Noquivzor egyetlen felszíni épületének belső udvarán állt, és a környező hegyek aranyló füvei borított lankáit nézte. A szellő, amely lassan végigszántott a fűszálak között, meleg fuvallatával megborzongatta a bőrét a ruha alatt. Levette a dzsekijét, és a vállára vetette. Még egy órát töltök itt a napon, a melegben, csak azután megyek vissza.

Miután a reggeli tanácsülést elnapolták, Wedge és Salm Ackbar szállására mentek, hogy megbeszéljék a Coruscant meghódításának problémáját. A Noquivzor száraz klímája miatt Ackbar lakosztálya különleges párologtató rendszerrel volt felszerelve, hogy a kalamári elviselhesse a számára gyilkos környezetet. Wedge-nek és Salmnak a párától a levegő oly sűrűvé vált, hogy szinte fárasztó volt a puszta belégzése is.

Wedge elmosolyodott, amikor megpillantotta a távoli hegyoldalon aranyló réteken legelésző vadnerfek csordáit. Eszébe jutott korábbi fogadalma, hogy visszatér a Noquivzorra, és a természetben piheni ki magát. Fel kellett idéznie magában, hogy miért is küzd, és ez a bolygó elég békésnek tűnt az elmélkedéshez. Lám, visszajöttem, de sehol nem találok békét.

- Ez a fajta nyugalom valósággal beépül a döntéseinkbe.

Wedge megfordult.

- Őfelséged!

Leia rámosolygott.

- Wedge, kérlek, hagyd a formaságokat! Elég régóta ismerjük már egymást ahhoz, hogy mellőzzük a ceremóniát.

Wedge szégyenlősen bólintott.

- Igen, csakhogy a dolgok azóta megváltoztak. Vegyünk például téged! Én még mindig ugyanazt a Leia Organát látom benned, aki aggódva várja a Yavinnál Luke visszatérését a Halálbolygóról. A többiek szemében pedig Alderaan képviselője vagy az Ideiglenes Tanácsban. Én pedig nem szeretnék tiszteletlennek tűnni.

- A dolgok megváltozhatnak, Wedge, de mi nem.

- Ezzel nem egészen értek egyet - Wedge egy fémszék támlájára fektette a dzsekijét, és rátámaszkodott. - A Yavin óta már hét év telt el. Belőlem olyan pilóta lett, akiről azt hiszik, alkalmas arra, hogy elvezes sen egy csapat forrófejű pilótát, és tanácsokat adjon egy admirálisnak a birodalmi főváros lerohanásához.

Leia leült egy székre a mellé, amire Wedge támaszkodott.

- A Yavinnál nem voltak admirálisok.

- Hajónk sem nagyon volt. Volt viszont egy Dodonna tábornokunk, de ő sajnos elment - Wedge leült Leia mellé. - Belőled pedig a Birodalmi Szenátusba valaha megválasztott legfiatalabb képviselő lett, s most ott ülsz a Lázadók fúziós reaktorának a tetején. Lehet, hogy Mon Mothma vezet minket, és Ackbar az, aki védelmez bennünket, de te vagy az, aki az Új Köztársaság különböző részeit összetartja. Hogy ezt hogyan csinálod, elképzelni sem tudom.

Leia halkan felnevetett, Wedge pedig ezt hallva elmosolyodott.

- Hát, bizony sokkal könnyebb Hant és Luke-ot távol tartani a bajtól. Néha úgy érzem, a lázadás eddigi története évtizedekkel mérhető, nem csak évekkel.

- Én évszázadokra becsülném, de elfogadom a te megközelítésedet - Wedge megrázta a fejét. - Mindegyik tanácsülés ilyen nehézkes?

- Némelyik. Ez különösen paprikás hangulatban folyt le. Borsk Fey’lyának van néhány elképzelése, de azt a maga módján óhajtja megvalósítani.

- Azt hittem, Ackbar ragaszkodik a saját elképzeléséhez.

- Fey’lya hosszabb távon játszik. Alaposan kigondolja a dolgokat, és ragaszkodik a részletekhez is.

- Ezt hogy érted?

Leia csodálkozott, és sajnálkozón pillantott rá.

- Ó, Wedge, el sem hinnéd, hogy Fey'lya milyen jól irányítja a dolgokat Ackbarral szemben!

- Például?

- Például most is - Leia kinyújtott karjával a környező, szinte csupasz tájra mutatott. - Fey’lya intézte el, hogy ezt az ülést itt tartsuk, a Noquivzoron. Itt otthon érzi magát. Ezek a szavannák emlékeztetik az otthonára, a Bothawuira. Mon Mothma, te, én meg a többi ember kellemesnek tartja a klímát. Kerrithrarr, a vuki kancellár nem kedveli a tágas kék égboltot, és a fátlan tájakat. Azzal, hogy a tanácsülés idejére a föld alá kényszerítették, majdhogynem a méltóságát csorbították meg, és tudod, hogy a vukik mennyire kényesek az ilyesmire.

- Hát, most hogy mondod, a Kashyyyk és a Noquivzor között vajmi kevés hasonlóság van. Ackbar admirálisnak és a másik kalamárinak sem tesz jót a száraz klíma.

- Sian Tevvnek meg a többi sullustainak is túl meleg van itt. A lényeg az, hogy akik szemben állnak Fey’lyával, azok kényelmetlenül érzik itt magukat. Ilyen helyzetben könnyű az emberek hangulatát befolyásolni, különösen, ha azok egyvalaki mellett...

- Ackbar admirális...

- Úgy van. Ezzel befolyásolja a szavazatokat, és Ackbar terve ellen hangolja a többieket.

A hercegnő hátradőlt, és elsimította köntösét a derekán.

- Persze Ackbar tudja mindezt, azért állt elő a blokád tervével. Tudta, hogy nem fog működni, de ha a blokád tervéről lemondhat, azt a benyomást keltheti, hogy további kompromisszumokra is hajlamos. Akkor pedig a másik félnek is engednie kell.

Wedge a szemöldökét ráncolta, mert bár a reggeli ülés után Ackbar már elmondta neki mindezt, a lényeget csak most, Leia szavai után értette meg teljesen.

- Az a véleményem, hogy sokkal könnyebb felkutatni az ellenséges hajókat és lelőni őket, mint eligazodni a politika útvesztőjében.

- Lehetséges, de ez csak a nagyságrendtől függ. Te egy bevetés alkalmával egy tucatnyi birodalmi hajó ellen vezeted az embereidet. Mi mindannyian emberek milliárdjait képviseljük, és milliárdnyi más emberrel szemben akarjuk érvényesíteni az akaratunkat. Mi nem cselekedhetünk olyan nyíltan és szabadon, mint te.

- Egykor megtehettük.

- Ez igaz, de akkor mindannyian önként vettünk részt egy törvénytelen aktusban. Ma viszont egy egész világ nevében beszélünk és cselekszünk

- Leia megfogta Wedge kezét, és megszorította. - Akkoriban álmodni sem mertem volna, hogy valaha is ilyen problémákkal kell szembenéznem.

Wedge megpaskolta Leia kezét.

- Igen, akkoriban úgy tűnt, hogy a gyermekeink és az unokáink is még a Birodalom ellen fognak küzdeni.

- Igen - nevetett Leia. - És, Wedge Antilles, van-e valami kilátás arra, hogy lesz valami közöd a Lázadók következő generációjához?

- Én? Az én gyerekeim az osztagban vannak - látta, hogy Leia tekintete elkomorodik. - Az sem olyan rossz. Vannak barátaim, de nincs időm udvarolgatni. Te találtál valakit, pedig nem is kerested. Mintha így volna elrendelve, ezért azután nem is aggódom túlságosan miatta. De mi van veled és Hannal?

- Boldogok vagyunk, ha végre láthatjuk egymást. Egy asszony számára sem kellemes, ha szeret valakit, és azt az év nagy részében csak szénbe fagyasztva láthatja. Még akkor sem, ha az idő alatt nem áll módjában felidegesíteni.

- Neki ilyen a természete... ő a káosz megtestesülése - mosolygott Wedge. - Han Solót vagy szeretni lehet...

-... vagy szénbe fagyasztani, tudom - Leia tekintete a távolba révedt.

- Han jó ember. A csipkelődései és a durvasága ellenére is az. Nem hiszem, hogy a galaxisban találnék nála jobbat. És bár eszem ágában sincs mást keresni, olykor mégis felteszem magamban a kérdést: „Miért éppen ő?”

- Ha valaha is kétségeid támadnak, akár komoly kétségeid, csak gyere el hozzám! Tucatnyi választ tudok a kérdésedre - Nem mintha ismernék még egy olyan talpraesett, kemény fickót, mint Han Solo, aki felvehetné veled a versenyt, Leia. Wedge megint megszorította a kezét. - És mi van Luke-kal? Ő hogy van?

- Jól. Folytatja jedi tanulmányait. Mindamellett járja a galaxist, és igyekszik összeszedni a jedi lovagokra vonatkozó feljegyzéseket. A császár igyekezete, hogy a rendet letörölje a föld színéről, úgy látszik, nagyon is eredményes volt. Csak a története maradt fenn, s Luke annak részleteit állítja most össze. Azt mondja, sehol nem talál utalást arra, hogyan válhat az emberből jedi, csupán néhány gyakorlat leírását találta meg, amely a jelöltet potenciálisan a sötét oldal felé tereli.

- Ez visszataszító, és igen jellemző a császárra.

- Gonosz volt és kegyetlen, és a metodikáját is ez jellemzi - sóhajtott Leia. - Luke megtervezett egy sor gyakorlatot, és meggyőzött, hogy kezdjem el a tréninget. Amikor tehetem, foglalkozom vele, de egy jedinek higgadtnak kell lennie, márpedig mostani pozícióm nem engedi meg számomra a szükséges lelkiállapotot.

- El tudom képzelni. Ha megint találkozol és beszélsz vele, említsd meg neki, hogy szívesen látjuk a Zsiványkommandóban, amikor csak kedve tartja! Nagyszerű embereim vannak, egy kemény mag, akik mellé folyamatosan kellenek újak, arra alkalmasok - Wedge előrehajolt. - Újjászervezzük a csapatot, olyan pilótákat szerzünk, akik a repülésen kívül máshoz is értenek. Ackbar ötlete volt, és mostanra egy olyan elit csapatunk van, amelyik a szokásos csatáktól az álcázott megközelítésen át a felderítésig mindenre alkalmas. Egy jedi lovag azért még nagyon jól jönne.

- Feltételezem, Luke szívesen repülne veled újra, de az utolsó jedinek, pontosabban az első új jedi lovagnak lenni még túl nagy terhet jelent a számára. Most minden erejével a rend tradícióit gyűjtögeti, lévén ez lett az öröksége. De azért átadom neki az üzenetedet.

- Kösz!

Megszólalt a kom, mire Leia elővarázsolta a készüléket a köpenye egyik redője mögül.

- Itt Organa kancellár.

- Leia, itt Mon Mothma. Ha van egy perced, néhány dolgot szeretnék megbeszélni veled!

- Máris megyek - Leia kikapcsolta a komot, és előrehajolva arcon csókolta Wedge-et. - Talán igazad volt, hogy megváltoztunk, de hálás vagyok, amiért ez a változás nem olyan nagymérvű, s még leülhetek egy jó baráttal, hogy pár percre megpihenhessek. Viszlát, Wedge!

- Isten veled, Leia! - Wedge felállt, s Leia távozott. Megváltoztunk, igen, de azt hiszem előnyünkre. Hét év hosszú idő, de szerintem még hetet kibírunk. Elmosolyodott. És talán még másik hetet is.

Egy férfi lépett ki a belső udvarra, és Wedge felé igyekezett. Noha vörös fejét fehér haj koronázta, kiugró arccsontja tévedhetetlenül elárulta, kinek az apja. Wedge szalutált, amikor észrevette.

A férfi megállt, viszonozta a tisztelgést, majd kezet nyújtott Wedge-nek.

- Örülök, hogy megismerhetem, Wedge parancsnok.

- Hasonlóképpen, Cracken tábornok. Mit tehetek önért?

Cracken a Wedge mögött álló székekre mutatott.

- Ha volna egy perce.

Wedge visszaült a székre.

- Folytassa!

Szeretném megköszönni, hogy a fiamat bevette a Zsiványkommandóba!

- Megköszönni nekem? - kuncogott Wedge. - Nagyon kevés szülő tartja szerencsés dolognak, hogy a fia beáll a Zsiványkommandóba.

- Azt hiszem, parancsnok, rá fog jönni, hogy én nem egy közönséges szülő vagyok - az idősebb Cracken ugyanolyan felépítésű volt, mint a fia, csupán a pocakja és a tokája volt valamivel fejlettebb. - A legtöbb parancsnok elutasította volna, csak mert az én fiam. Azt feltételeznék, hogy az én beépített ügynököm.

- És az?

- Megtehetném?

Wedge vállat vont.

- Én nem hiszem, de Salm tábornok a szívén viseli az osztagom biztonságát.

- Igen, tisztában vagyok a Celchu-szituációval, de nem különösen aggódom miatta. Remélem, minden fejleményről értesíteni fog!

- Természetesen.

- Ennyi, amit elvárok - Cracken a kezét dörzsölgette. - Pash igen tehetséges ember, ezt mint az apja és mint az Új Köztársaság tisztje mondom. Kezdeti sikerei olyan helyzetbe hozták, hogy már nem választhatta meg, mit tegyen... úgy értem, csak egyre feljebb léphetett. Noha, úgy vélem, még nem érte el a képességeinek megfelelően a legmagasabb posztot, a társai nem lehetnek már a segítségére. Mindig többet akart tenni, mint amire képes, és ez a társai életébe kerülhet. Előbb-utóbb meggyűlölte volna önmagát, akár mert tétlenkedik, akár mert bajba sodorja a társait.

A kommandóhoz való csatlakozás kihívást jelentett a számára. Maga jó ember, Antilles. Nem ragadja meg az alkalmat, ha nincs rá szüksége, de nem is kerüli ki, ha meg kell tennie valamit. Meg fogja találni az egyensúlyt, amire a fiamnak szüksége lesz, hogy megtalálja önmagát. Nem hiszem, hogy a halába fogja küldeni, de ha mint Zsivány hal meg, legalább tudni fogom, hogy mindent megtett a Lázadókért. Nem szeretném elveszíteni, de ha muszáj, akkor legyen értelme.

- Bízom benne, hogy a Zsiványkommandó meg fog felelni az ön elvárásainak!

- Én is úgy vélem.

Az Airen Cracken hangjából sugárzó önelégültségtől Wedge gyomra összeszorult.

- Netán aggódnom kellene, uram, amiért a Szövetség Hírszerzésének feje szerint a fia kihívásnak tartja a kommandóhoz való csatlakozást?

- „Aggódnia”, parancsnok?

- Igen, uram.

- Ó, azt hiszem, igen, Antilles parancsnok - bólintott Cracken ünnepélyesen. Ami azt illeti, nagyon is.